Szív, kipufog, hőt tárol. Csempekandalló építése Szlovákiában.
Olvasási idő: 3 perc
Munkánk Kelet-Szlovákiában mindig valami különleges és felejthetetlen élmény. Így történt, hogy már negyedszerre hozott ide a sors – vagy a munka. Ezúttal egy csempekandallót építettünk. Előző este érkeztek meg a frissen gyártott csempék, és rögtön megakadt a szemem egy dupla, erdei mintás darabon. A máz színe egy kicsit eltért a kandalló fő árnyalatától, de úgy gondoltam, ez a kis különbség egyedi karaktert ad az egésznek.
Népzene és fekete füst
Minden alkalommal, amikor Bajerovba érkezünk, olyan érzésünk van, mintha először járnánk itt. A Kárpátok szépsége egyszerűen lenyűgöző – nem ritka, hogy szarvasok méltóságteljesen sétálgatnak, esténként halljuk is őket bőgni. A legelőkön hatalmas csordányi barna tehén legelészik, körülöttük szorgoskodnak a négy lábon loholó kis „segítők”. Sőt, állítólag a közelben kószál egy magányos medve is, aki gondoskodik arról, hogy senki se merészkedjen túl messzire a falutól.
A faluban szinte minden ház kéményőből szállt a fehér, néha fekete füst „valaki biztos nem tudja rendesen begyújtani a kályhát,” jegyeztem meg a kollégámnak, miközben ő elmosolyodott. A rádióból szóló népzene az egész falut betöltötte, és valahogy még varázslatosabbá tette a munkánkat ezen a vidéken. Kelet-Szlovákiába eljutni mondjuk Pozsonyból vagy Komáromból olyan, mintha egy másik világba, vagy akár másik országba teleportálnál.
Gombák és kandalló első két sora
Az első napunk elég szokványosan telt: kipakoltuk az autót, és a hosszú utazás után éppen csak annyit haladtunk, hogy leraktuk a kályha alapját és néhány sor csempét. A ház apró volt, minden szabad helyet az eszközeink foglaltak el. Másnap aztán megérkeztek a házigazda rokonai, hogy gombát szedjenek a ház körüli erdőben. Mikor visszatértek, tele voltak a kosaraik gyönyörű vargányákkal. A házigazda lánya közben besétált, és amikor meglátta, milyen káoszt hagytunk magunk után, csak fogta a fejét, hogy mennyi munka vár rá a takarítással. Mi persze pontosan tudtuk, hogy ez nem fogja túl sokáig lefoglalni – még a nap végéig sem!
A második napon beépítettük a kandallóbetétet, és folytattuk a csempék rakását. Azért, hogy a hő tovább tartson, és még éjszaka is meleget adjon, a csempéket ún. utóbéleltük. Eza annyit jelent, hogy a belső részére samott-lapokat tapasztottunk, agyaghabarcsba ágyazva. Ez a réteg biztosítja, hogy a meleg egyenletesen szétoszoljon, és akár reggelig kitartson.
A csempekandalló zárósora
A harmadik napon a kályha párkányait, azaz a zárósort építettük, és felszereltük az ajtókat mindkét oldalra, hogy azokat kinyitva, gyorsabban fűthesse a fő helyiséget. Az alsó részen egy dizájnos nyílással ellátott csempét epítettünk be, amely nemcsak jól nézett ki, hanem technikai funkciót is betöltött: a hideg levegőt beszívta, majd a kandallón áthaladva a felső nyílásokon keresztül távozott. Amikor a munka végére értünk, rendet raktunk és visszapakoltunk az autóba. A házigazda, amikor átvette a kandallót, ismét megjegyezte, hogy a lánya munkája csupán annyi maradt, hogy letörölje a port néhány helyen. És persze újra elhangzott a „házi” mottónk: „Jöttük. Építettünk. Rendet hagytunk.” Ez nagyjából annyit jelent, hogy semmi más nem marad utánunk a házban, csak a csempekandalló!
Kelet-Szlovákia állatvilága egyszerűen lenyűgöző. Minden este hallottuk a szarvasokat, és néha még rókákat is láttunk. Ismét teljesen átjárt minket a kelet-szlovák vidék varázsa. Ezután pedig továbbindultunk Románia felé, hogy felépítsük az ide sokadik hordozható kályhánkat.
